A civilizációk fejlődésével a kenyérkészítés technikái is fejlődtek. Az ókori egyiptomiak képzett pékek voltak, és különféle összetevőket használtak kenyerükben, beleértve a búzát, az árpát és a kölest. Kifejlesztettek egy technikát a kenyér élesztővel történő kelesztésére is, amely könnyű és levegős textúrát adott a kenyereiknek.
A görögök és a rómaiak is jelentős mértékben hozzájárultak a fehér kenyér fejlesztéséhez. Új sütési módszereket vezettek be, például sütőt, és fűszereket és gyógynövényeket kezdtek hozzáadni a kenyereikhez. A Római Birodalom is elősegítette a fehér kenyér népszerűségének Európa-szerte elterjedését, mivel légióik magukkal vitték kenyérsütő készségeiket hódításaikon.
A középkorban a fehér kenyér luxuscikk volt, amelyet a gazdagok és a felsőbb rétegek fogyasztottak. Finomra szitált lisztből készült, amelynek előállítása drága volt, és gyakran dúsították tojással, tejjel és vajjal. A fehér kenyeret a státusz és a gazdagság szimbólumának tekintették, és gyakran szolgálták fel lakomákon és banketteken.
A 19. században az ipari forradalom jelentős változásokat hozott a kenyérkészítés módjában. A hengermalom feltalálása lehetővé tette a finomra szitált liszt tömeggyártását, így a fehér kenyér megfizethetőbbé vált a nagyközönség számára. Ugyanakkor a kereskedelmi élesztő fejlődése megkönnyítette a pékek számára a nagy mennyiségű kenyér gyors és hatékony előállítását.
Ma a fehér kenyér az egyik legnépszerűbb kenyérfajta a világon. Bármilyen társadalmi-gazdasági szintű ember fogyasztja, és sokféle ételhez használják. Bár lehet, hogy nem olyan tápláló, mint néhány más kenyérfajta, a fehér kenyér még mindig alapélelmiszer számos kultúrában szerte a világon.