1. Szag:
Ellenőrizze, hogy vannak-e „idegen aromák”. A bor ecetes vagy dohos szagú lehet, ha megromlott. Bízzon az orrában; kellemetlen szagok romlást jelezhetnek.
2. Megjelenés:
A romlott bor zavarossá vagy homályossá válhat. Ügyeljen a szokatlan üledékekre vagy csomókra a borban, mert ezek a romlás jelei lehetnek.
3. Kóstolja meg:
A romlott bor íze gyakran lapos vagy vizes, elveszíti jellegzetes ízeit és összetettségét. Ezenkívül az észrevehető ecetíz a romlás jelzője lehet.
4. Pezsgés:
Ha a csendes bor (nem habzó) hirtelen túlzottan pezsegni vagy buborékolni kezd, az nem kívánt mikroorganizmusok vagy baktériumok jelenlétét jelezheti, amelyek az erjedés során gázt termelnek.
5. Mellékízek:
A borban kellemetlen mellékízek alakulhatnak ki oxidáció, hő- vagy fényhatás vagy mikrobiális romlás következtében. Ezekben az ízekben előfordulhat dugósság, kartonszerűség vagy akár körömlakklemosó-szerű szag.
6. Színváltozások:
A fehérborok elkezdhetnek barnulni vagy borostyánsárgává válni, míg a vörösborok elveszíthetik élénk színüket vagy fénytelenné válhatnak. Ezek a színeltérések romlást jelezhetnek.
7. Kénszag:
Szélsőséges esetekben a romlott bor erős kén- vagy rothadt tojásszagot válthat ki. Ez a romlás jelentős jele, és nem szabad figyelmen kívül hagyni.
Ne feledje, hogy ha bármilyen aggálya vagy gyanúja van a házi bor minőségével vagy biztonságával kapcsolatban, a legjobb, ha eldobja, és új tételt indít. A házi készítésű borokat általában néhány hónapon belül érdemes elfogyasztani a legjobb íz és minőség biztosítása érdekében.